Vénusz légycsapójának TARTÁSA

Az Észak- és Dél-Karolinában honos vénusz légycsapója (Dionaea muscipula) a legismertebb ragadozó növény; látványos rovarfogó technikája (kevesebb, mint 1 másodperc alatt zárja össze csapdáját) széleskörűen ismert. A gyors mozgásra képes csapda tulajdonképpen egy levélmódosulás, amelynek mindkét lebenyén 3-3 érzékelő szőrszál található. Ha ezek közül egy időben kettőt érint a préda, akkor a csapda záródik. Kezdetben a lebenyek nem záródnak szorosan, ennek és a lebenyek szélén található fogszerű nyúlványoknak köszönhetően a túlságosan kisméretű, energetikai szempontból kevésbé hasznosítható préda szabadon távozhat a csapdából (az ilyen kisméretű rovarok emésztése több energiát vonna el a növénytől, mint amennyi haszon származna belőle). Azonban ha a préda megfelelő méretű, úgy szabadulni nem tud és a csapda belsejében szüntelen újra és újra az érzékelő szőrszálakhoz ér, aminek hatására a lebenyek egyre szorosabban záródnak. Ezután kezdetét veszi az emésztés, amely néhány (3-7) napig tart a zsákmány méretének függvényében. A megemésztett áldozat összeszáradt kitines vázát a szél/eső távolítja el a csapda belsejéből a természetben. A növény magas virágszáron évente egyszer, tavasszal nyitja fehér virágjait. Eredeti élőhelyén a vénusz légycsapójának egyedszáma megcsappant, mely a túlzott gyűjtésnek és az élőhelyek megszűnésének következménye. Ma a vásárlói igények kielégítésére számtalan kertészeti változatát (Big mouth, All green, Low Giant stb.) hozták létre a fajnak.  Ezek a változatok több esetben is az alapfaj méreteinek két-, háromszorosára is fejlődhetnek. Gondozásuk általában kevesebb odafigyelést igényel és külsejük is sokkal szebb lehet, mint a vadon élő Vénusz légycsapójáé.

A növény sikeres tartásának kulcsa az élőhelyi körülmények minél pontosabb lemásolása. Eredeti élőhelyén a növény főként alacsonyabb fűfajok dominálta lápokban tenyészik. Emiatt a fényintenzitás ezeken a helyeken kiemelten magas, a növény árnyékolásban nem igazán részesül. Ezért a vénusz légycsapója otthoni tartása során is minél több közvetlen napsütést kíván az optimális fejlődéséhez! Igyekezzünk a lehető legvilágosabb helyre tenni, különösen a tavasztól őszig terjedő intenzív növekedési időszakban, mert a növény színei ekkor lesznek a leginkább szebbek! Nagyszerűen érzi magát, ha ebben az időszakban a szabadban tartjuk. Csak akkor árnyékoljuk kissé a növényt, ha nyári kánikulában az erős napsugárzás forrósággal párosul. Amennyiben késő tavasszal/nyáron helyezzük ki a növény, úgy a közvetlen napfényre csak szoktatással, az árnyékolás mértékének  fokozatos csökkentésével tegyük, nehogy hirtelen megégjenek levelei! Észak- és Dél-Karolinában a havi átlaghőmérsékletet tekintve, az nyáron sem kúszik 30 fok fölé. Ezért lehetőleg ne tartsuk növényünket 28-30 Celsius foknál magasabb hőmérsékleten, jól szellőző helyre kerüljön! A friss levegő emellett a gombás fertőzések kialakulásának kockázatát is csökkenti. Öntözésére leginkább az esővizet ajánljuk, viszont ha ez nincs kéznél vagy nem megoldható a gyűjtése, akkor az ioncserélt víz is tökéletesen megfelel! A növény cserepe alatt tavasztól (március közepe) őszig (október vége) folyamatosan 2 cm mélységben álljon a lágy víz, ezáltal a párásítás is megoldott. Mindig alulról pótoljuk a vizet, a növény leveleire/csapdáiba ne kerüljön öntözővíz. Átültetését 1-2 évente, tavasszal a növekedési időszak megkezdése előtt (március eleje) célszerű elvégezni, akkor amikor már szemmel láthatóan túlságosan tömörödött, levegőtlen az ültetőközege. Természetesen szükség esetén (tőosztás, kártevők megjelenése stb.) máskor is át lehet ültetni a növényt, viszont a növekedése alatti bolygatás jobban megviseli. Mindenképpen savanyú kémhatású natúr rostos mohatőzegbe ültessük,  melyhez keverhetünk megfelelő arányban kvarchomokot is. Nem elég kellően hangsúlyozni, hogy a vénusz légycsapója elengedhetetlenül igényli a hideg téli nyugalmi időszakot (november – február), ekkor (-5 °C) 0 és 10 °C közötti hőmérsékleten tartsuk! A meleg helyen teleltetett növények legyengülnek, fogékonyabbakká válnak a betegségekre és jó eséllyel el is pusztulnak! A téli időszakban a fényintenzitást csökkentsük a felére és a növény cserepe alatt semmiképpen se álljon víz, ültetőközege éppen csak nedves legyen! Ebben az időszakban a csapdák jelentős része elszárad, a növény növekedése megáll és egyes változatok kissé vissza is húzódnak a talajba, méretük erősen lecsökken. Aggodalomra semmi ok, ez mind természetes folyamat, a helyesen teleltetett vénusz légycsapók tavasszal intenzív növekedésbe és új csapdák növesztésébe kezdenek! Szaporítása történhet magvetéssel vagy tőosztással. A magok fényre csíráznak, így takarni nem szabad őket: közvetlenül rostos mohatőzeg tetejére vetjük és a magvetést közvetlen napfényre és 25-30 °C hőmérsékletre helyezzük! Az első magoncok 5 hét múlva jelennek meg és meglehetősen lassan növekednek (3 év, mire a magról kelt növények virágzóképesek lesznek). A tőosztást csak akkor célszerű elvégezni, ha a tő már közel azonos méretű több növényből áll. Egy növényhez általában 7 levél tartozik, így ha ennél többet látunk egy cserépben akkor a növény jó eséllyel sikeresen tövet osztott. A folyamat során a cserépből kiemelt, lemosott növény rizómáját ujjaink közé fogjuk, és annyi felé szedjük, ahány felé az magától könnyedén szétválik. A vénusz légycsapójának tartásában aranyszabály, hogy a csapdákat feleslegesen ne ingereljük, azaz ne játsszunk a növénnyel!  Ennek oka, hogy nagyjából 2-5 összecsukódás után a csapda működésképtelenné válik és az elpusztul: az emésztés elmaradásával a csapda összezáródásához felhasznált energia elvész, nem térül meg. Fontos, hogy ne etessük a növényt emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerekkel! Ha nem jut rovarzsákmányhoz hosszabb ideig, akkor sem lesz semmi baja a növénynek, hiszen ugyanúgy fotoszintézis útján is képes némi tápanyagot előállítani, mint a közönséges többi zöld társa.

TÖMÖREN - RÖVIDEN:

Elhelyezés:
  • Terrárium (florárium)
  • Szobában, ablak közelében
  • Kültéren, szélvédett helyen
Hőmérséklet:
  • Minimum: – 5 °C
  • Maximum: 35 °C
Páratartalom:
  • Minimum:  50%
  • Maximum: 80%
Öntözés:
  • Lágy víz (esővíz, ioncserélt víz)
  • Alulról felszívatva az öntözővizet
  • Tavasztól őszig 2 cm mélyen lágy vízbe állítva a cserepet
Fényigény:
  • Közvetlen napfény
  • Minél több természetes eredetű fény biztosítása
  • Nyári kánikulában perzselő napsütéstől óvni
Ültetőközeg:
  • Élő tőzegmoha
  • Tőzeg és mészmentes kvarchomok keveréke
Teleltetés:
  • Igen, szükséges
  • Minél több természetes fény
  • 0°C és 10 °C közötti hőmérséklet
  • Ideiglenesen enyhe (-5 °C ) fagytűrés
  • Ültetőközeg éppen nedvesen tartása