TARTÁSMÓD
Az alábbi rövid összeállítással azoknak szeretnénk segítséget nyújtani, akik most ismerkednek a ragadozó növények tartásának alapszabályaival. Lenti összeállításunkban minden olyan általános információ megtalálható, melyeket betartva a növények tartása nem ütközhet problémába! Ha a tartásmóddal kapcsolatos egyéb kérdései merülnek fel, úgy elősorban szeretnénk figyelmébe ajánlani a ‘Gyakran Intézett Kérdések’ menüpontot, ha pedig az egyes növények tartásáról szeretne bővebb információt kapni, úgy azokat a ‘Gondozási tanácsok’ menüpontban éri el:
Tudnivaló, hogy a legtöbb magyarországi településen a víz igen kemény, így a rovaremésztő növények öntözésére tulajdonképpen alkalmatlan. Öntözésre legjobb az esővíz, de ha ez nincs kéznél, akkor az ioncserélt víz is megfelel. A növényeket mindig alulról (alátétből a vizet felszívatva) öntözzük, ne nagyon kerüljön víz azok levelére! Tavasztól őszig a növényeket cserepestől egy szélesebb vízzel teli tálcába állíthatjuk, így a párásítás is megoldott. A teleltetést igénylő fajok esetében a téli időszakban a növények cserepei alatt nem állhat víz, ültetőközegük csupán nedves legyen!
TIPP: Ha nincs kéznél lágy víz, akkor alkalmi megoldás jelenthet az is, ha közönséges csapvizet felforralunk, majd megvárjuk amíg lehűl. Ekkor csupán rövidtávú öntözésre alkalmas vizet kapunk, mert forralással csak a víz változó keménységét okozó sókat (elsősorban magnézium-hidrogén-karbonát és kalcium-hidrogén-karbonát) távolítjuk el, de az állandó keménységet okozó sók (főleg kalcium-klorid és magnézium-szulfát) továbbra is a vízben maradnak, így hosszú távú öntözésre ez a víz gyakorlatilag alkalmatlan.
A növények tartása során meghatározó a magas páratartalom megléte. Ennek számtalan módja ismeretes, de a legáltalánosabb az, ha a növényt cserepestől egy szélesebb, lágy vízzel teli tálcába állítjuk. Ekkor az állandóan párolgó víz miatt a növény körüli magas páratartalom biztosított. A legjobb megoldásnak az bizonyul, ha növényeinket egy kisebb, használaton kívüli akváriumban tartjuk. Tehetjük a növényeket cserepestől az akváriumba, de elterjedt szokás az is, hogy közvetlenül az akváriumban elterített talajba ültetjük őket. Az ilyen összeállítást floráriumnak hívjuk. Egy igényesen összeállított florárium olyan hatást kelt, mintha a természet egy kis darabját loptuk volna be lakásunkba.
TIPP: Ideiglenes megoldást jelenthet, ha növényünket cserepestől egy nagyobb befőttesüvegbe helyezzük, majd az üveg aljára lágy vizet töltünk, ekkor a párásítás megoldott. Ne tegyük ebben az esetben a befőttesüveget tűző napra, mert könnyen megfőhet növényünk az üvegben!
Fontos, hogy növényeinket óvjuk a nyári tűző napsütéstől, mert nyáron ha az erős napsütés forrósággal párosul, akkor a növények levelei könnyen megéghetnek! Lakásban nevelt növények szabadba történő kihelyezése fokozatosan, a megváltozott fényviszonyokhoz való szoktatással, kezdetben árnyékolással történjen! Később az árnyékolás mértékét fokozatosan csökkentve elhagyhatjuk a takarást! Nyáron a szabadban való tartást és a sok-sok közvetlen napfényt növényeink impozáns színeikkel fogják meghálálni: a kürtvirágok (Sarracenia) szemet gyönyörködtető, pirosas színeződésű csapdákat fognak növeszteni, míg a vénusz légycsapójának (Dionaea) csapdái intenzív vörös színben fognak pompázni. Érdemes olyan helyet keresni számukra, ahol közvetlenül eső nem éri őket, mert egy-egy nyári zivatar nagy károkat tud bennük okozni. A másik veszélyforrást egyes helyeken a madarak, különösen a rigók jelentik: főként a kürtvirágok (Sarracenia) esetében ismeretes, hogy a madarak megcsipdesik a fejlődő csapdákat.
TIPP: A növények nagyszerűen érzik magukat egy déli tájolású ablakpárkányon a nyár folyamán. Figyeljünk oda, hogy cserepeik alatt állandóan álljon a lágy víz!
Habár a mérsékeltövi fajok többsége (pl. Dionaea, Sarracenia, Darlingtonia) az enyhe, rövid ideig tartó fagyot eltűri, de egyikük sem szereti. Ha a hőmérséklet tartósan fagypont alatt van, a legtöbbjük elpusztul. Különösen érzékenyek a trópusi, szubtrópusi fajok (pl. Nepenthes, Drosera)!
TIPP: Nyári hőségben fokozottan figyeljünk oda a megfelelő szellőztetésre, mert az álló és forró levegő nem tesz jót a növényeknek – ültetőközegük gyorsan kiszárad, ami végzetes számukra.
Ültetőközegük savas kémhatású, natúr rostos mohatőzeg legyen! Külön kiemelendő, hogy a fekete vagy hansági tőzeg nem egyenlő a mohatőzeggel, ezek szintén alkalmatlanok a növények nevelésére! A legtöbb rovaremésztő növény jól boldogul az alapnak számító rostos mohatőzegben, de meghálálják, ha ültetőközegüket más összetevőkkel keverjük. A tőzegbe kevert kertészeti perlit az ültetőközeget lazábbá teszi, elősegítve a gyökerek növekedését. A mészmentes kvarchomok szintén közegjavító hatású!
TIPP: Az általánosan bevált ültetőközeg a kereskedelmi forgalomban (néha virágboltokban, gyakrabban nagyobb áruházak kertészeti osztályán) kapható ’Novobalt rostos mohatőzeg’ (sárga színű csomagolás, leggyakrabban 2 literes kiszerelés). Kezdetben a nedvességet nehezen veszi fel, ezért ültetés előtt alaposan dolgozzuk össze vízzel!
Ha netalán tápoldattal kerülnek kapcsolatba, akkor először deformált leveleket fejlesztenek, majd röviddel ezután elpusztulnak. Kártevők (pl. levéltetű, különböző gombás megbetegedések) megjelenése esetén a növényeket permetezni lehet, de fontos megjegyezni, hogy a permetszer nem tartalmazhat rezet! Levéltetvek ellen a Karate, míg gombás megbetegedés esetén az Amistar nevű készítmény alkalmazása javallott.
TIPP: Ha tápoldat kerül az ültetőközegbe vagy magukra a növényekre, akkor azonnal ültessük át őket új közegbe, előtte gyökereiket alaposan mossuk le!
Ez különösen igaz a vénusz légycsapójára (Dionaea), mert egy csapda átlagosan három-négy alkalommal csukódik be és majd nyílik ki újra, ezután a csapda elpusztul. Ez a növény életéhez szorosan hozzátartozó természetes folyamat abban az esetben, ha a csapdazsákmánnyal együtt záródik. A növény zsákmányejtése során a prédát megemésztve abból tápanyagok nyerhetők, melyek új csapdák képzésében hasznosulnak. Ha csupán kíváncsiságból ingereljük a csapdákat, akkor azok préda nélkül záródnak és a folyamat felesleges energiát vesz el a növénytől.
TIPP: Az elhalt csapókat mindig vágjuk le a növényről, mert ezeken különböző gombafajok jelenhetnek meg és könnyen megfertőzhetik a növényt.
A rövidülő nappalokkal járó lecsökkenő fénymennyiséget a növények érzékelik, ennek hatására megkezdik telelésüket. A telelés ideje alatt a növekedés lelassul, a ragadozásért felelős csapdák jelentős része elszárad és a növények „összemennek”. Ebben az időszakban csökkenteni kell a növények öntözésére szánt víz mennyiségét: ültetőközegük éppen csak nedves legyen, ne tocsogjon a víztől! A másik kritikus tényező ezen időszakban a hőmérséklet. A növények számára ekkor 5-10oC az ideális, továbbá a hőmérséklet tartósan sohasem eshet fagypont alá! Fontos tényező még a fény mennyisége is: igyekezzünk a növényeknek a lehető legtöbb fényt biztosítani, ha szükséges, akár mesterséges megvilágítással!
TIPP: Ha lakásunk dupla típusú ablakokkal rendelkezik, akkor a két ablak közé helyezve a növényeket tökéletesen át fognak telelni ebben az időszakban!
A növények főként rovarokat zsákmányolnak, ugyanakkor nem szükséges őket mesterségesen táplálni! A rovaremésztő növények az evolúció során tökélyre fejlesztették a csalogatás és csapdába ejtés képességét. Feltűnő színeikkel, számunkra nem érezhető illatanyagaikkal aktívan csalogatják magukhoz a rovarokat. Kedvezőtlen esetben, ha huzamosabb ideig nem jutnak rovarzsákmányhoz (pl. állandó szobai tartás, a telelési időszak), akkor sem pusztulnak el (hiszen fotoszintetizálnak is), legfeljebb növekedésük kissé lelassul.
TIPP: Alkalmanként kedveskedhetünk a növényeknek egy-két élő rovarral (pl. szúnyoggal, kisebb léggyel); ezeket egy csipesz segítségével helyezhetjük a csapdákba. A mesterséges táplálás hatására növekedésük felgyorsul és sokkal erőteljesebb lesz, továbbá nagyobb méretre tesznek szert. Egy növényen maximum kettő-három csapdába helyezzünk zsákmányt, mindenképpen maradjon a növényen szabad csapda!
ÁBRÁK FORRÁSA: www.wikihow.com