A hízókák (Pinguicula) többsége Mexikóban honos, ugyanakkor képviselőik széles elterjedéssel rendelkeznek: megtalálhatók Eurázsiában, Amerikában, Észak-Afrikában, Délkelet-Ázsiában és Grönlandon egyaránt. Élőhelyeik nagyon változatosak, vannak közöttük tundrai, lápi, fán lakó, kőmálladékon élő, tőzegmohában fejlődő fajok is. Jellemzően alacsony és tömött, tőlevélrózsás növények ragadós levelekkel. A légyfogó papírhoz hasonló csapdát a levelek felszínén található, emésztőenzimet termelő ülő-, és a ragadós anyagot adó nyeles mirigyek hozzák létre. A hízókákat forma-, szín- és életmódbeli változatosság jellemzi: míg a szubtrópusi fajok egész évben növekednek, addig a mérsékelt égövön élők telelőrügy képzésével alkalmazkodtak a hideg évszakhoz. Egyes fajaik Mexikóban sziklafalakon élnek, míg mások lápokban élve alkalmazkodtak a jelentős víztöbblethez. Látványos virágaik színe igen változatos; lehet fehér, lila, piros vagy sárga. Magyarországon a nemzetséget egyetlen ritka és védett faj, a lápi hízóka (Pinguicula vulgaris) képviseli.

A hízókák többsége a mexikói/szubtrópusi fajok csoportjába tartozik (pl. Pinguicula caudata, Pinguicula laueana, Pinguicula moctezumae). Ezeknek a tartása pár alapszabályt betartva nagyon könnyen kivitelezhető. Kimondottan hálás növények; napfényben csillogó leveleik mellett színpompás virágaikkal is díszítenek! Szeretik a meleg, páradús környezetet és a sok napfényt. Nyáron 20-35 °C között érzik igazán jól magukat, télen valamivel hűvösebben (5-15 °C) tartsuk őket! Öntözésük heti 1-2 alkalommal a cserepet alulról felszívatva lágy vízzel történjen, de szükség esetén akár csapvízzel is öntözhetők (mészkedvelő növények). Fontos, hogy állandó jelleggel semmiképpen se álljanak a növények cserepei vízben! Nyáron meghálálják, ha néhány naponta finom porlasztásban lágy vízzel permetezzük leveleiket, mely a kora esti órákban történjen (legyen a leveleknek idejük megszáradni, mielőtt este lehűl a levegő)! Átültetésüket elég 2 évente elvégezni rostos mohatőzeg, meszes és mészmentes kvarchomok megfelelő arányú keverékét felhasználva. Vékony gyökerekkel rendelkeznek és a leveleik kimondottan könnyen törnek, így az átültetés óvatosságot igénylő, körülményes folyamat! A vénusz légycsapójának esetében megismert markáns telelésről a hízókák esetében nem beszélhetünk, ugyanakkor esetükben is némi tartásbeli változással jár ez az időszak. Ősszel a növények téli levélrozettát képeznek: ez lényegében kövirózsa formájára emlékeztet vagyis a növény összemegy és kompaktabb lesz, mellette leveleik elvesztik ragadósságukat. Ebben az időszakban a növények mérsékeltebb öntözésben részesüljenek, ültetőközegük inkább csak nyirkos legyen! Egyes fajok esetében (pl. Pinguicula gypsicola) az ültetőközeget teljesen szárazon kell tartani ebben az időszakban! Amennyiben nem megoldható télen a növények hűvösebben való tartása, úgy azok egész évben szobahőmérsékleten is tarthatók. Nem kell attól tartani, mint a vénusz légycsapójának esetében, vagyis a telelés elmaradása miatt a hízókák nem fognak elpusztulni, legfeljebb kevésbé lesznek látványosak a következő évben, (például kevesebb virággal fognak rendelkezni). Szaporításuk történhet magvetéssel, levéldugványozással vagy tőosztással. A magokat rostos mohatőzeg és kvarchomok keverékére vetjük lehetőleg késő tavasszal vagy nyár elején, takarás nélkül. A magvetést fényes helyen, folyamatos nedvesség és 20 °C körüli hőmérséklet mellett tartjuk, ekkor a magoncok 5-6 hét múlva jelennek meg! A tőosztást célszerű az átültetés során végezni, ekkor nagyon óvatosan kézzel választjuk szét a növényeket, majd külön cserepekbe ültetjük őket. Fontos, hogy ne erőltessük a tövek szétválasztását, amennyiben nem jönnek könnyen szét, úgy valószínűleg a gyökerek sem elég fejlettek még! A levéldugványozás során egy kiválasztott levelet finom csavaró mozdulattal a növény tövéről leválasztunk, majd annak az alapi fehér részét rostos mohatőzeg és mészmentes kvarchomok keverékébe szúrjuk. Tartsuk a gyökereztető közeget folyamatosan nedvesen, majd az új növénykék megjelenése és kellő növekedése után a szaporulatot külön cserepekbe ültetjük.

A télálló hízókák (pl. Pinguicula grandiflora, Pinguicula vulgaris, Pinguicula alpina) csoportjába olyan mérsékeltövi fajok tartoznak melyek telelőrügy formájában vészelik át a kedvezőtlen hideg téli időszakot. A telelőrügyet még a tél beállta előtt fejlesztik a növény fokozatos visszapusztulásával párhuzamosan. Ezek a fajok télen kimondottan hideget igényelnek, ekkor -5-5 °C fok között kell őket tartani, mert szobahőmérsékleten rövid időn belül elpusztulnak! Öntözésüket a hidegtartás mellett szükségszerűen le kell csökkenteni, ültetőközegük éppen csak nedves legyen! Ugyanakkor nyáron folyamatos nedvességet igényelnek, de a talajuk felmelegedését kerülni kell, lehetőleg 20-25°C között tartsuk őket! Kimondottan meghálálják, ha a kora esti órákban leveleiket esővízzel permetezzük. Sok napfényt igényelnek, de ez inkább szűrt fény legyen a hőmérséklet túlságos felmelegedését kerülendő. Ültetőközegük rostos mohatőzeg és mészmentes kvarchomok keveréke legyen és átültetésükre a téli nyugalmi időszakban (november – február) kerüljön sor, ekkor nagyszerűen szaporíthatók is: az anyanövény telelőrügye körül a második évtől kezdődően apró új növénykék rügyei jelennek meg, melyeket szétültethetünk. Magról történő szaporításuk csakugyan eredményes, ezt ősszel végezzük: a magokat rostos mohatőzeg és mészmentes kvarchomok keverékére vetjük, majd a veteményt fűtetlen és világos helyre tesszük. A magok a tél folyamán természetes hidegkezelésben részesülnek, majd kora tavasszal csírázni kezdenek!

TÖMÖREN - RÖVIDEN: