Az Észak-Amerikában (California és Oregon) élő kobraliliom (Darlingtonia californica) meglehetősen speciális felépítésű és igényű ragadozó növény. Evolúciósan a kürtvirágokkal és a napfénykorsókkal áll szorosan rokonságban, ezt rendszertani helyzete is megerősíti. A növény kürt alakú veremcsapdákkal rendelkezik, melyek erőteljes módosulásuknak köszönhetően kígyó alakra hasonlítanak. A csapdákról egy kis lebeny lóg le („kígyó nyelve”), ami funkcióját tekintve a nektártermelésért felel és a csalogatott rovaroknak leszállópályaként szolgál. A leszálló rovar a növény által kiválasztott nektárt követve a szűk bemeneti nyíláshoz érkezik, mely a csapda végső, felfújt részének („kígyó feje”) alján található. A bejutást segíti, hogy a felfújt rész tetején pigmenthiányos területek találhatók: ezek egyfajta ablakként szolgálva többletfényt engednek bejutni a csapda belsejébe, ami a rovar számára nagyon csábító és egyben össze is zavarja a kijutást ellehetetlenítve. A rovar a fényt követve egyre jobban a csapda belsejébe jut, ahol egy idő után már visszafelé álló szőrök és a csúszós belső felület teszik lehetetlenné a kijutást. A kimerült és összezavart préda egy idő után a veremcsapda belsejében található folyadékba fullad. Felépítéséből adódóan a zárt veremcsapda nem teszi lehetővé, hogy annak belsejében esővíz gyűljön össze, így a növénynek magának kell aktívan kiválasztani és szabályozni a veremben lévő folyadékmennyiséget. A kiválasztott folyadék ugyanakkor nem tartalmaz emésztőenzimeket, így az emésztés bakteriális együttműködéssel valósul meg. Magányos virágait a növény magas száron, kora tavasszal hozza, melyeket beporozva sikeresen magok nyerhetők.

Mint megannyi ragadozó növény esetében ismert, a kobraliliom sikeres neveléséhez is tisztában kell lennünk a növény élőhelyén jelentkező körülményekkel. Ez a ritka és értékes faj eredeti élőhelyén hidegvizű patakok mentén vagy olyan sziklafalak közelében él, ahol állandó jelleggel szivárog a sokszor jéghideg friss víz. Tartásának kulcsa is ebben rejlik, ugyanis a legfontosabb betartandó szabály, hogy a növény környezetének hőmérséklete nyáron sem emelkedhet 30 °C fölé. Nyáron legjobban 20 °C-on, télen pedig 5 °C-on érzi jól magát. Minél fényesebb helyet és napi több órás napsütést (lehetőleg kora délelőttit) igényel, ellenben a  nyári perzselő napfénytől már takarással óvni kell. Télen a növény növekedése leáll, ekkor csapdáinak jelentős része elszárad. Öntözése lágy vízzel történjen, az aktív növekedési időszakban cserepe alatt állandó jelleggel állhat víz. Emellett két-három hetente célszerű a növény felülről is alaposan megöntözni. Télen csak mérsékelten öntözzük, az ültetőközeg inkább csak nedves legyen! A nyári kánikula ellen a legkönnyebben úgy védekezhetünk, ha napjában többször hűtött vízzel felülről öntözzük a növényt vagy az ültetőközegre lágy vízből készített jégkockákat helyezünk. Emellett nyáron célszerű a szabadban szélvédett és félárnyékos helyen tartani, mert az éjszakai lehűlés sokat segít a növény optimális fejlődésének biztosításában. Átültetése 1-2 évente javasolt, szigorúan a téli nyugalmi időszak (december – február) alatt! Ültetőközege rostos mohatőzeg, kertészeti perlit és kvarchomok megfelelő arányú keverékéből áll. Szaporítása kivitelezhető magvetéssel vagy a többéves növények földalatti indáin megjelenő sarjnövények leválasztásával. A magokat rostos mohatőzeg tetejére vetjük és legalább 5 hét hidegkezelésben (5°C) részesítjük a veteményt, majd ezután napfényes meleg helyre tesszük a magvetést. A sarjnövényeket a téli átültetés alkalmával válasszuk le és csak azokat, amelyek feleakkora méretűek, mint az anyanövény és már saját gyökérrel rendelkeznek.

TÖMÖREN - RÖVIDEN: