Különleges és változatos életmódú, nagy fajgazdagságú ragadozó növények a rencék (Utricularia), melyek az Antarktisz kivételével az összes kontinensen előfordulnak. Képviselőik között mind vízi (akvatikus), mind szárazföldi (terresztris) és más növényeken élő (epifiton) fajokat is találunk. Közös jellemzőjük, hogy egytől egyig parányi szervezetek zsákmányul ejtésére specializálódott gyökér nélküli növények. A földalatti hajtás a rendelkezésre álló közeget sűrűn átszövi és azon hólyagcsapdákat fejleszt, amelyek a legkomplexebb levéleredetű struktúrák a növények körében! A csapda belsejében vákuum van, amelyet egy csapdaajtó választ el a külvilágtól. Ha a kisméretű élőlény a csapdaajtó mellett található érzékelő szőrszálakhoz ér, akkor az ajtó rendkívül gyorsan felpattan, majd a vákuum beszippantja az áldozatot a csapda belsejébe. Ezután a csapdaajtó zár és a hólyag belsejében kezdetét veszi az emésztés. A szárazföldi fajok hajtásukkal a rendelkezésre álló talajt szőnyegszerűen borítják be, kisméretű zöld leveleik a talajszinten sűrűn állnak. A változatos életmódnak megfelelően virágjaikat is a nagyfokú változatosság jellemzi mind méretben mind pedig szín- és formagazdagságban. A virágok a legtöbb esetben parányiak és színesek, ugyanakkor egyes esetekben azok ki sem nyílnak (zárt megporzás), de ismertek olyan epifiton fajok is, melyek méretes virágaikkal egyes orchideákra hasonlítanak.

A szárazföldi/talajlakó (terresztris) fajok (pl. Utricularia dichotoma, Utricularia subulata, Utricularia parthenopipes) gyorsan növekednek és igazán könnyen tarthatók. Elhelyezésükre világos helyet keressünk, de kerüljük a közvetlen napsütést és inkább szórt fényben részesüljenek. Egész évben szobahőmérsékleten is tarthatók, hőmérsékleti optimumuk 30 °C körül alakul. Teleltetni nem kell őket, télen a hőmérséklet környezetükben ne legyen 10 °C-nál kevesebb! Öntözni alulról a cserepüket felszívatva kell őket, ennek legegyszerűbb módja ha cserepüket egész évben 2-2,5 cm mélységben lágy vízbe állítjuk. Ültetőközeg gyanánt tökéletesen megfelel az önmagában alkalmazott rostos mohatőzeg, bár egyes fajok (pl. Utricularia dichotoma, Utricularia lateriflora) meghálálják ha némi mészmentes kvarchomokot keverünk a talajba. Virágzásuk általában késő tavasztól őszig esedékes; apró virágokkal rendelkeznek, melyeket sűrűn nyitnak. Szaporításuk történhet magvetéssel, ellenben sokkal eredményesebb és gyorsabb a hajtásaik feldarabolásával: a növényt kiemeljük a cserépből és az átszőtt talajból egy kés segítségével kockákat vágunk ki. Ezeket a talajkockákat egy új cserépben friss tőzeggel vesszük körbe és enyhén tömörítjük. A növény rövid időn belül a friss talajt hólyagcsapdáival és leveleivel fogja átszőni.

A fán lakó (epifiton) vagy broméliák tölcséreiben megtelepedő fajok (pl. Utricularia reniformis, Utricularia humboldtii, Utricularia nelumbifolia) jellemzően nagyobb levélmérettel és hólyagcsapdákkal rendelkeznek, mellette termetes virágjaik csakugyan mutatósak.  Kielégítő fejlődésük érdekében ezek a fajok legalább 15 °C-ot igényelnek és minél magasabb páratartalmat. A 35 °C-nál magasabb nyári hőmérsékletet már nehezebben viselik, így elhelyezésük közvetlen napfénytől mentes helyen történjen. Lágy vízzel történő öntözésüket a szárazföldi fajokhoz képest kissé fogjuk vissza: az ültetőközeg állandóan vizes legyen, de a cserepük alatt ne álljon folyamatos jelleggel víz. Télen még ennél is szárazabban tartsuk az epifiton rencéket, ekkor a talajkeverék csak nedves legyen! Ültetőközegnek laza szerkezetű keverék ajánlott, mely megfelelő arányban tartalmaz rostos mohatőzeget, moha rostokat és fenyőkérget és kertészeti perlitet egyaránt. Egyes fajok kimondottan kedvelik az élő tőzegmohában való nevelést is. Ültetőcserép gyanánt a szellős, rácsos fallal rendelkezőket preferálják így jó megoldás, ha egy műanyag cserép oldalait nagy lyukméretű fúróval levegőssé tesszük. Szaporításuk a hajtások feldarabolásával történik.

A vízi (aquatikus) fajok (pl. Utricularia vulgaris, Utricularia minor, Utricularia bremii) mindegyike vízben lebegő életmódot folytató hínárszerű növény. Kitűnő akváriumi növények, de nagyobb kerti tavakban is megtalálják életfeltételeiket. Eredményes tartásukhoz savanyú kémhatású, oxigénben gazdag vizet kívánnak. A megfelelő minőségű víz megteremtése érdekében a nevelő akváriumba rostos mohatőzegre kvarchomokot kell rétegezni majd száraz nád vagy egyéb vízinövényleveleket és szárakat szükséges behelyezni. Az így előkészített akvárium esővízzel való feltöltését követően a biológiai egyensúly beállásáig hozzávetőlegese 2 hetet várni kell. A rencék akkor telepíthetők be, ha a víz pár napja már barnás színeződést mutat. A hideg és mérsékelt égövről származó növények egész évben a szabadban tarthatók, áttelelésük a vízfenékre lesüllyedő telelőrügy formájában valósul meg. Ezzel ellentétben a trópusi fajok egész évben nevekedés alatt vannak, medencéik vizét a téli hónapokban is legalább 20 °C-on kell tartani.

TÖMÖREN - RÖVIDEN: