A kancsókák (Nepenthes) fő elterjedési területe DK-Ázsia, Borneó és Szumátra, ugyanakkor képviselőik megtalálhatók Sri Lankán, a Seychell-szigeteken és Madagaszkáron egyaránt. Nagyon változatos megjelenésű és életmódú növénycsoport: egyes fajok kicsi, míg mások hatalmas méretű és feltűnően színes kancsókat növesztenek. A fásodó szárú, sok esetben kúszó évelők speciális levélmódosulással, a jellegzetes kancsó alakú veremcsapdával rendelkeznek. A kancsó bejárata a perisztómium, amely igen csúszós és sok esetben nyúlványok erednek róla. Ezek és a veremcsapda belsejében található lefelé álló szőrök teszik lehetetlenné a préda számára a kijutást. Nem egy esetben figyeltek meg a kancsóba fulladt kisebb emlősöket és madarakat, melyeket a növény sikeresen megemésztett. Az emésztőnedv eső általi felhígulását a kancsófedő akadályozza meg, mely mozgásra nem képes, azaz nem csukódik be. Jellemző rájuk a természetbeni hibridizáció, vagyis a különböző fajok közötti keresztezésekből létrejövő új változatok kialakulása. A kancsókák kétlakiak és jellemzően idősebb korban virágoznak, a füzérben lévő virágok redukáltak, kicsik. A virágok sikeres beporzásával magok nyerhetők, melyek csak rövid ideig életképesek, így mielőbb el kell őket vetni. A magokat takarás nélkül rostos mohatőzeg tetejére szórjuk és a magvetést folyamatosan nedvesen tartva egyenletesen meleg (20-25 °C)  és fényes helyre tesszük. Sajnos a csírázás sok időt vesz igénybe, akár több hét vagy hónap is eltelhet mire az első magoncok megjelennek. Jól bevált és viszonylag gyors szaporítási mód a kancsókák körében a szárdugványozás. A dugványnak való szárdarabokat úgy készítsük el, hogy egy dugványon 2-3 levél legyen és dugványozás előtt a levelek 2/3 részét visszavágjuk a párologtatás csökkentése miatt. Az így előkészített dugványokat gyökereztető hormonba mártjuk, majd laza szerkezetű, rostos mohatőzeg, kertészeti perlit és fenyőkéreg alkotta ültetőközegbe szúrjuk. Sok esetben jelennek meg egy idő után az anyanövény tövében sarjnövények. Fontos, hogy ezeket csak akkor válasszuk le, amikor méretük legalább már negyedakkora, mint az anyanövény mérete, mert csak ebben a korban rendelkeznek már a saját gyökérrel a sarjak. A kancsókák sikeres tartásának kulcsa az adott faj élőhelyi igényeinek pontos ismerete és megteremtése. A növényeket sík- és hegyvidéki fajok csoportjára osztjuk aszerint, hogy eredeti élőhelyükön milyen magasságokban fordulnak elő.

A síkvidéki növények csoportjába (Nepenthes ampullaria, Nepenthes rafflesiana, Nepenthes gracilis) olyan fajok tartoznak, melyek jellemzően 0-1000 méter közötti magasságokban élnek. Főként gyors növekedésű és nagytermetű esőerdei növények, de előfordulnak közöttük fátlan területeken élők is. Élőhelyükre jellemző az egész évben kiegyenlített klíma, a magas páratartalom és a magas évi átlaghőmérséklet. Ezek a növények kimondottan szeretik a folyamatosan nedves, laza és tápanyagban szegény talajt. Ültetőközegük rostos mohatőzeg, moha rostok, kertészeti perlit és fenyőkéreg meghatározott arányú keveréke legyen! Nevelésük során igyekezzünk a páratartalmat  65-90% között tartani, emellett a nappali hőmérséklet ne haladja meg 28-30 °C-ot, éjjel pedig maximum 20 °C-ig eshet le a hőmérséklet. Tartásukban némi kihívást jelent, hogy télen is biztosítani kell számukra a kiegyenlített körülményeket, a hőmérséklet ekkor is közel állandó legyen és ne essen 20 °C alá. Lehetőleg félárnyékos helyen tartsuk őket, különösen nyáron kell kerülni az erős, közvetlen napsütést. Öntözésükre mindenképpen lágy víz (leginkább esővíz) ajánlott, továbbá napi kétszer esedékes permetezésüket is lágy vízzel végezzük, lehetőleg a reggeli és a kora esti órákban!

A hegyvidéki fajok csoportjába (Nepenthes alata, Nepenthes rajah, Nepenthes villosa) olyan lassabb növekedésű és hosszú életű növények tartoznak, melyek főként 1500 métertől kezdődően 3000 méterig fordulnak elő. Élőhelyeiken sokkalta markánsabb körülmények közepette élnek, mint síkvidéki társaik. Nappal általában 26 °C-ig melegszik a levegő, majd éjjel hirtelen 5 °C-ig zuhan a hőmérséklet. Ettől eltérően a páratartalom nappal viszonylag alacsony (30-50%), éjjel pedig nagyon magas, akár 100% is lehet. Ezt a szélsőséges hőmérsékletingadozást az ebbe a csoportba tartozó fajok esetében mindenképpen figyelembe kell venni a magas páaratartalom biztosítása mellett! Ültetőközegük speciális összetételű és a síkvidéki fajok talajától lényeges eltérő. Főként mészmentes kőtörmelék, lehullott levelek, mohák és zuzmók laza keverékébe kell őket elültetni, de élő tőzegmohában is nevelhetők. Ezek a növények meglehetősen nehezen viselik a tartós meleget, lehetőleg 30-35 °C fölé ne emelkedjen a levegő hőmérséklete! Ugyanúgy félárnyékos helyet biztosítsunk számukra, mint a síkvidéki csoportba tartozó fajoknak! Lágy vízzel kell őket öntözni, továbbá ezek a növények is kedvelik a napjában kétszeri, esővízzel végzett permetezést.

TÖMÖREN - RÖVIDEN: