Az egész Földünkön csupán Nyugat-Ausztráliában honos ausztrált kancsóka (Cephalotus follicularis) csak egy kis sávban él Albany városa mellett. Kimondottan különleges ragadozó növény, mely első pillantásra a kancsókákra (Nepenthes) hasonlít, ámbár egymástól mind evolúciósan, mind pedig rendszertanilag meglehetősen távol állnak: az ausztrál kancsóka nemzetsége csupán 1 fajjal képviselt, míg a kancsókáknak 91 faja ismert. A növény egyedülálló tulajdonsága, hogy kétféle levéllel rendelkezik: egyrészt a fotoszintézisért felelős szokványos levelekkel és a ragadozásra specializált kancsó alakú veremcsapdákkal. Utóbbiak a kancsókák csapdáihoz képest meglehetősen kicsik (maximum 5 cm lehet a hosszuk) és a talajszinten találhatók. Szembetűnő a kancsók tetején található merev fedő, mely csak kimondottan ritkán és nagyon lassan (szárazság esetén) csukódik le. Funkcióját tekintve, az a zsákmányejtésben nem vesz részt, csupán az emésztőnedv eső általi felhígulását hivatott megakadályozni. A zsákmány hatékony csapdázását a csapda külső felszínén megfigyelhető terelő lebenyek és a kancsó nyílásánál (perisztómium) található, befelé hajló fogszerű nyúlványok biztosítják az intenzív nektártermelés mellett. A növény főképpen talajon élő rovarok elejtésére specializált, melyek a perisztómiumon megcsúszva a veremcsapda belsejébe esnek. A napsütés hatására szépen pirosodó csapdák a hátsó részükön keresztül állnak összeköttetésben a növény tövével és általában körkörösen helyezkednek el. Annak érdekében, hogy a növény elkerülje beporzóinak zsákmányul ejtését, virágszárát nagyon magasan (akár 60 cm) hozza, jellemzően az év azon szakaszában, amikor még nem rendelkezik a ragadozásért felelős csapdákkal.

Habár különleges növény, tartása kis odafigyeléssel és a ragadozó növényekre vonatkozó általános szabályok betartásával nem jelent problémát! Eredeti élőhelyén a növény tengerpartközeli meredek partfalakon él, ahol a talaj homokos szerkezetű. Ezt a növény sikeres tartásához is figyelembe kell venni: ültetőközege a rostos mohatőzeg mellett bőven tartalmazzon mészmentes kvarchomokot és mivel a növény rizómája meglehetősen mélyre hatol, így mindenképpen nagyméretű cserépbe ültessük! Kimondottan rosszul tolerálja az átültetéssel járó gyökérbolygatást, így elegendő 3 évente átültetni a növényt. Minél világosabb helyre, akár közvetlen napfényre tegyük (ezáltal színeződése meglehetősen intenzív lesz), de a nyári perzselő napsütéstől enyhe árnyékolással óvjuk! Nyáron 25-30 °C-on fejlődik a legszebben, télen minimum 5 °C-on tartsuk! Igényli a sok friss levegőt, így forró és párás helyen nem érzi jól magát. Öntözésére lágy vizet használjunk, leginkább az esővíz a legmegfelelőbb erre. Nyáron a kora esti órákban meghálálja az esővízzel való permetezést, ugyanakkor arra figyeljünk, hogy kancsóiba ne kerüljön víz. Virágzása nyár elején esedékes és mivel megviseli a növényt, csak az erőteljes töveket engedjük virágozni! Szaporítása meglehetősen lassú és időigényes, történhet magról, levéldugványról vagy tőosztással egyaránt. A kisméretű virágok beporzását követően a beérett magokat rostos mohatőzeg tetejére szórjuk és meleg, fényes helyre tesszük a magvetést. A magok rendkívül nehezen csíráznak, a magoncok lassan fejlődnek. A levéldugványozás alkalmával egy kifejlett levelet tőközelben kell levágni és azt nedves tőzegbe szúrni. A dugványozott levelet magas hőmérsékletű fényes helyen kell tartani és sajnos sok esetben hónapokat kell várni mire a kis növény megjelenik. Az átültetés során végzett tőosztás alkalmával csak az erős, több éves példányok sarjtöveit válasszuk le és csak azokat, melyek már saját gyökérrel rendelkeznek!

TÖMÖREN - RÖVIDEN